Lehet kinőttem a nagy szerelmekből?! 

Visszagondolva minden nagy szerelmem tele volt fájdalommal és sok könnyel. Ez vajon normális?! Így kell lennie?!

Az első nagy szerelem általános iskolában történt. Igazi gyerek szerelem. Biztos mindenki átélte....Nekem mégis inkább fájdalmas volt, mint boldog.

Aztán jött az első igazi nagy szerelem fiatal felnőttként a középiskolában. Az első párkapcsolat, az első szex, az első minden. És tényleg ő volt a minden! Talán ez volt a baj! Mindent jelentett nekem! Az első igazán komoly érzelmek, az első igazán komoly könnyek és az első igazán szívet tépő fájdalom, amikor azt mondta vége! A mindenből semmi lett egy pillanat alatt. A mai napig érzem azt a fájdalmat, amit akkor éreztem. És a mai napig megremeg a lábam és dobban egyet a szívem mikor meglátom őt! 

Talán a szakítás okozta fájdalom miatt ijedek meg ha valaki többet akar?! Lehet. Félek, hogy újra elhagynak?! Igen. Rettegek. 

A következő szerelem nagy volt a maga módján, mégsem szívesen emlékszem rá, mert elpocsékolt idő volt és a végére megutáltam a srácot Az emlékétől rosszul vagyok. Igen, sajnos. Nagy volt, mert tartott 3 évig, pont 1,5 évvel tovább, mint tartania kellett volna, de megkönnyebbülés volt mikor vége lett. Az első, akit én dobtam ki. 

Aztán jött valaki, aki barátból lépett elő nagy szerelemmé. Ebben az volt a szép, hogy amíg le nem lépett nem is igazán tudtam, hogy ez szerelem. Laza volt az egész kapcsolatunk. Barátok voltunk, akik szexelnek minden kötöttség nélkül. Rengeteg nevetés, séták, mindent meg tudtunk beszélni, mert barátok voltunk. Szakítás után voltunk mind a ketten, nem akartunk nagy érzelmeket. Aztán azt hiszem mégis az lett az egészből. A mai napig hiányzik a társasága, a barátsága. Elég soká tudtam megemészteni a nem túl szép lelépést, de legalább korrekt volt, így visszagondolva. Ő elém állt és a szemembe mondta. Ezt sem előtte, sem utána nem sikerült az aktuális nagy őknek megtenni. Nem haragszom rá. Lehet dobbanna még egyet a szívem ha meglátnám, de tudom, az övé is. Megtalálta a saját nagy ő-ét és ennek tiszta szívből örülök. Jó ember, az egyik legjobb, akit ismerhettem. Megérdemli, hogy boldog legyen. 

És igen, a soron következő nagyon padlóra küldött. De én voltam a buta, hogy gyakorlatilag két hét után ennyire beleestem és túlságosan az életembe engedtem ilyen rövid idő alatt. Olyan voltam, mint egy ostoba, naiv tini, akit úgy vezetnek az orránál fogva, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Nagyon belezúgtam. NAGYON!! Elmondani nem lehet mennyire. Ő volt számomra a tökéletes pasi. Külsőleg és belsőleg egyaránt. Mert ő ezt akarta velem láttatni.... Sajnos hatalmas pofon kellett hozzá, hogy rájöjjek nem az az ember, akinek mutatja magát. Nem is ember az ilyen. Jobb kifejezés rá a féreg. És nem, ezt nem a keserűség, a harag vagy a csalódottság mondatja velem. Ezeken már túl vagyok.... Ezt az mondatja velem, hogy szakítás után megláttam az igazi arcát, amit akkor nem akartam észre venni, mikor a rózsaszín köd igen sűrű volt. Pedig voltak jelek.... Azok az igazi jelek, nagy neon felirattal. De ezeket nem látja az ember lánya ha szerelmes. Szóval újabb nagy szerelem újabb csalódás és nem is akármilyen. Fájdalmas, keserű és kegyetlen. Azt hittem ő az igazi. Vele képzeltem el a jövőm. Nagyon tud fájni ha ez a kép egyszer csak összeomlik. Nekem nagyon fájt. Még egyik sem fájt ennyire. Ezt a fájdalmat soha többé nem akarom érezni. 

Talán emiatt van, hogy most nem tudom vagy nem akarom a szerelmet valaki iránt aki pedig tényleg rászolgálna. Kedves, figyelmes, odaadó. Akar engem. Imádom, hiányzik, de nem szerelem. 

Talán kinőttem a nagy szerelmekből. Lehet egyszerűen csak meg kellene elégednem a kis érzelmekkel. A mindent elsöprő nagy szerelmek eddig csak fájtak és csalódást okoztak. Talán így 30 felett már nem is kell nagy és mindent elsöprő szerelem... Nem tudom. A nagy lángokkal mindig csak a gond van. Nagyok, de hamar kialszanak. Talán elég egy kis láng, ami talán tovább tart, esetleg örökké... Ami parázslik, kicsiket pislog a fénye, nem izzik, de nem is éget meg. Az égési sebek nagyon fájnak, piszok lassan gyógyulnak és maradandó sebeket okozhatnak. Egy kis láng talán nem okoz akkora károkat ls maradandó sebeket. Egy kis láng okozta seb talán nem látszik meg életünk végéig a szívünkön. Nem tudom. Tényleg nem.

Azt viszont tudom, hogy ha szerelemről van szó minden nő képes újra és újra ugyanabba a hibába esni, és újra és újra megégetni magát. Röhejes, de megtesszük. Mindig megfogadjuk, hogy soha többet, aztán arra eszmélünk a következő csalódásnál, hogy megint beleestünk. A szerelem sötét verem. Nagyon igaz. Az a baj, hogy mindenhol ezt sulykolják belénk, hogy csak párban boldogulhatunk. Hogy kell egy pasi mellénk és legalább egy gyerek. Ezzel nincs is semmi baj. Csakhogy emiatt annyira görcsösen akarjuk ezeket a dolgokat, hogy elhisszük, hogy ez kell a boldogsághoz. Szerelmesek leszünk a szerelem gondolatába. Aztán persze folyamatosan csalódunk. Van, aki végül megtalálja élete párját, aki pedig nem, ezeknek a sztereotípiáknak köszönhetően a társadalom selejtjének érzi magát. Lehet tényleg kinőttem a nagy szerelmekből, de van egy szerelem amiből sosem fogok. A saját magam felé érzett szerelem, odaadás, megbecsülés és tisztelet. Mert amíg ezek hiányoznak, addig teljesen felesleges ezeket valaki mástól elvárni irányunkba.